BERKENYE RÖVID TÖRTÉNETI LEÍRÁSA

Berkenye a Börzsöny-hegység keleti lábánál, Nógrád megye délnyugati részén fekvő kis település, melynek 1718 elötti történelméről csak nagyon hiányos források alapján vannak ismereteink
Egy 1299-ben keletkezett oklevél egyszerű földbirtoknak nevezi, amely Nógrád várához tartozott. Chobot Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy a település 1299-ben és 1460-ban a váci püspök birtokában volt. A török hódoltság idején Szinan Husszeinnek jövedelmezett a falu és 1553-ban már az esztergomi egyházmegye nyilvántartásába szerepelt. A török háborúk idejében teljesen elnéptelenedett, elpusztult. Keresztély Ágost esztergomi hercegprímás 1713-ban indított vizsgálata alapján a falvak Borsosberénytől egészen Szendehelyig újra a Váci püspökséghez kerültek.

 A nagykiterjedésű cser-, tölgy- és bükkerdők arra ösztönözték a püspöki hivatalt, hogy az elpusztult Berkenyét benépesítse. E szándékhoz kötődik a község egyik legfontosabb dokumentuma, az a szerződés, amelyet 1718. október 13-án készítettek. Ebben engedélyezik és támogatják Berkenyén frank telepesek és családjaik letelepedését. A túlnyomórészt földműves letelepedők Kelet Frankóniából, a Tauber és a Majna folyó vidékéről 1718 és 1740 között érkeztek Berkenyére.

 Az első négy letelepedő család Weingartten, Thoma, Klueg és Wildt nevű családok voltak, akik a kelet-frank nyelvjárást beszélték. Az új telepeseknek 3000 hold kiterjedésű erdő tervszerű gondozása, a fák kivágása, ölbe történő darabolása, ennek a verőcei és a váci despotiumba történő beszállítása volt a feledatuk. Az új jövevényekre kívánták bízni még az elsősorban Katalinpuszta és Szendehely határában működő mészégető kemence fával, illetve kővel való ellátását is. Miután a berkenyeiek, életkörülményeik javítására, kezdeményezték új területek benépesítését, a váci püspökkel 1753. május 3-án kötött szerződés alapján néhány család megalapította Szendehelyet. A hívő római katolikus lakosság az istentiszteleteket a mai templom szomszédságában lévő fatemplomban végezte. A Nógrádi Fõesperesség plébániái között Berkenyét 1629-ben említik elõször. A falu a török idõkben teljesen elpusztul, 1717-ben németekkel telepítik újra.

A Berkenyei római katolikus templom 1777-ben épült barokk stílusban. Építtetője Migazzi Kristóf Antal váci püspök, akinek a neve és címere a homlokzaton látható. A 25 m magas toronyban három harang van elhelyezve. Egy ereklyetartóban Krisztus keresztjéből egy piciny faereklye van. A főoltárképet Kremser Schmidt festette 1774-ben, amely a Szentkereszt felmagasztalását ábrázolja, ezért van a templom búcsú napja szeptember 14-én. A mellékoltárképet, az Angyali üdvözletet Volnhoffer János 1786-ban készítette. 2006-ban az Országos Restaurátor Képző tanulói felujították e képet. A keresztútat ábrázoló 14 stácio domborművet a Grauszman család adományozta 1911-ben. Utódaik 2007-ben felújítattak. Az orgonát 1908-ban Országh Sándor orgonakészítő mester építette. Felújítása 1990-ben és 2007-ben volt. 1962-ben közadakozásból új padok készültek. A harangok villamosítása 1975-ben kezdődött. A belső festést 1940-ben Schmidt Ferenc váci mester végezte. A következő felújítást 2007-ben Tarr György leányfalui restaurátor-művész készítette. A főoltárképet szintén a művész restaurálja 2008-ban. Ez a kép már 1877-ben is újítva lett egy Török nevű váci festő által.

Hétköznap előzetes bejelentés után lehet a templomot megnézni.Tel.:06-35/362-082
A harangok felirata:

Lélekharang: (56 kg) Isten dicsőségére öntette Berkenye Közseg búzgó híveinek áldozat készségéből Eller Ferenc plébános 1921. Slezák László harangöntő Budapesten

Középharang: (120 kg) Isten dicsőségére a világháború emlékére és a Boldogságos Szűiz Mária tiszteletére öntette a Berkenyei Katolikus Egyházközösségnek Hirling József gazda, Eller Ferenc plébános idejében Slezák László harangöntő 1916-ban Budapesten

Nagyharang: (222 kg) Isten dicsőségére öntette Berkenye község búzgó híveinek áldozatkészségéből Eller Ferenc plébános idejében 1921. Slezák László harangöntő Budapesten.

Gyűjtötte: Schmidt József

Templomépítésrõl 1723-ból és 1744-bõl vannak adatok. A ma is látható kegyhelyet 1777-ben Migazzi Kristóf váci püspök Szent Kereszt tiszteletére építtette. Az egyhajós, nem keletelt templom egy homlokzati toronnyal épült, szentélye kosárívvel záródó. A hajó boltozata kosáríves hevederek közötti kupolasüveg. Fõhomlokzatán Migazzi címer látható.  Az 1850-51-ben épült paplak pedig Klein Antal és Filzer Ferenc munkáját dicséri.
 
Mindkét világháborúban részt vettek berkenyeiek és sokan meg is haltak közülük. A II. világháború utáni évek sok tekintetben súlyos csapást jelentettek a falura nézve. 1945 januárjában német nemzetisége miatt sok lakost elhurcoltak a Szovjetunióba, malenkij robotra, (ún. kis munkára) akik közül sokan már nem is tértek vissza élve.
A kisajátítások és kitelepítések következtében szorgos és ártatlan emberek váltak nincstelenné, földönfutóvá, de a berkenyei emberek hazaszeretetüknek, kitartásuknak és szorgalmuknak köszönhetően sokszor saját elkobzott tulajdonukat visszavásárolván, a nehéz körülmények dacára megmaradtak Berkenyén. A német anyanyelv használatának megtiltása következtében már csak az idősebb generáció beszéli a sváb-német ősök nyelvét. A kommunizmus ideje alatt a település tervezetlen fejlesztése és az építkezések nem kellő szabályozottsága rengeteg felbecsülhetetlen népi értéket tönkretett. Ám a keresztek, amelyekben Berkenye rendkívül gazdag (sok esetben már nem az eredeti helyükön állnak) az elmúlt majd 300 évszázadról sokat mesélnek. A legújabbi kutatások nagy bizonyossággal állapították meg róluk a Berkenyére telepített német bevándorlók származási helyét. Ezek szerint a Berkenyére érkezett családok túlnyomórészt a Tauber-folyó völgyéből, azon belül Neubrunn, Großrinderfeld, Wenkheim, Niklashause térségből érkeztek. Egypár kereszt ezeken a településeken áll.

A települések határában állított kereszteknek az volt a rendeltetése, hogy a földekre menő emberek Isten áldását kérjék, illetve hazatérve itt fejezzék ki hálájukat, amiért erőt kaptak az Úrtól, hogy munkájukat végezhessék. Az 1860-as években elterjedt az a szokás is, hogy falusi házaspárok fogadalmi kereszteket állítsanak utak mellé, vagy a házuk elé. Voltak, akik nagyon súlyos betegégből gyógyultak ki és voltak olyanok is, akik a háborúból való visszatérés örömét érzékeltették ily módon. Valamennyi kereszt német feliratú.

Egyúttal a keresztek hiteles történetéről legtöbbet, szintén Schmidt József, a Falumúzeum gyüjteményének gondozója mesélt.

Berkenye a maga egyedi kultúrájával, lakosságával, a Börzsönnyel Magyarország különleges értéke. Aki kicsit jobban belemerül, felfedezi benne a néprajz és a történelem sajátos szikrázó csillogását